Felállsz a halott fiú mellől. Körbenézel a házban. Használható fegyverek után kutatsz. Találsz néhány kardot, az egyik szék lábát pedig letöröd (ez lesz majd a karó). Ha beleszámoljuk azt a fegyvert is amit nemrég szereztél akkor már egészen jól állsz. ^^ Azért felpakolsz még néhány kést is a konyhából. Kilépsz az utcára. Fogalmad sincs, hogy hol lehetsz. Beleszagolsz a levegőbe és elindulsz arra fele az utcalámpák fénykörében, amerre az ösztöneid vezérelnek. A macskaköves úton kopogó lépteket hallasz. Valaki feléd közeleg! Megállsz. Nem tudod mit csinálj! Az egyik sarok mögül kilép egy nő. Békésen elsétálna melletted, de te kinyújtod a kezed és megkarcolod karmaiddal az arcát. A nő felsikkant és a vérző sebhez kapja a kezét.
-Oh! Elnézést kérek! Olyan ügyetlen voltam! -Egyik kezddel elrántod a sebről a kezét, a másik kezeddel pedig megragadod a nyakát. Magadhoz húzod, majd lenyalod a vért. A szerencsétlen áldozat annyira megvan rémülve, hogy reszket a kezeid közt. Mint egy őzike, akinek most készülnek elvágni a torkát! Ez a gondolat szinte örömmel tölt el téged! Most a nyakához hajolsz, harapásra nyitod a szádat és belemélyeszted fogaidat a nő meleg húsába. Esélye sem voltv a menekülésre. Úgy tűnik természetfeletti erőd elég ahhoz, hogy lefogjad egymagad. Kis idő múlva, a nő, akivel végeztél, hullasápadtan hever a földön. Te pedig már messze jársz. Arra amerre az ösztöneid súgják, hogy ott van az a személy akin bosszút kell állnod. 

Menj a 46.-ra