A város, ahol most sétálsz teljesen kihalt. Senki sem mászkál már az utcán. Ösztöneid azt súgják, hogy egy régi, rozsdás gyárépületbe menjél be. Bent előveszed a kardot, amit a házból hoztál el. Hirtelen néhány repülő lény támad rád. Szinte reflexből levágod mindet. Az összekaszabolt tetemek a földre esnek. Lábaddal megrugdosod az egyiket .
- Csak baglyok! -engedsz meg magadnak egy halk sóhajt. Ám ekkor valaki megérinti a vállad. Oldalra ugrasz és bukfencezve a földre veted magad. A sötétbarna kabátos vámpír tágra nyilt szemekkel követi nyomon akrobatikus mutatványod.
-Nem hittem volna, hogy rám találsz. -Szemében osztatlan csodálatot vélsz felfedezni.- A vámpírösztöneid hamarabb felébredtek mint ahogy számítottam rá. Ennek örülök.- Egy elegáns mozdulattal int egyet a sötétség felé. Ekkor egy ember lebeg ki onnét egyenesen a barnakabátos alak karjaiba. -Jöjj, és fogyasszuk el együtt a vacsorám. Kettesben mégiscsak kellemesebb. -Megvetően nézel rá. Nem szólsz hozzá. Kardoddal támadó pozíciót veszel fel. Az egész testedet valami fura erő árasztja el. Egyetlen suhintással akarod bosszúd beteljesíteni... minden erődet beleadod ebbe a kardcsapába és... a sötétbarna kabátos vámpír kivédi! Két fegyverének csövével blokkolja a kardod. Meglepődsz ugyan, de az eszedet nem veszted el. Egyik kezeddel elengeded a kardot és olyan gyorsan mint a gondolat, előkapsz egyet a konyhából szerzett késekből. Beledöföd az oldalába. Felszisszen és arrébb szökken. Egy kendőbe csomagolja a kezét és óvatosan kihúzza a kést. Ahol a kés a bőréhez ér, füstöl.
-Ez ezüstből van? -Kezdezi meghökkenve. -Akkor tessék, erre szűkséged lehet. -Oda dobja neked a kendőt.
-Ehh? Már mér lenne nekem szűk...- elakad a szavad, mikor meglátod a sebet azon a kezeden, amelyikkel megfogtad a kést.
-Hát igen... vámpír lét bizony ezzel jár. -vigyorog rád a férfi. Te dühhödten a kezed köré tekered a kendőt.
-De hiszen amikor elraktam a késeket még semmi bajom se volt! - A sötétbarna kabátos alak jól mulat tudatlanságodon.
-Hát persze, hogy semmi sem történt akkor a kezeddel. Úgy tűnik a vámpír ösztöneid ide fele jövet ébredtek fel teljesen. -Elismerően füttyent.- És a kardod sem utolsó. De nem értem, hogy miért támadsz rám. -Kezeit félig felemelve tenyereit felfelé fordítja és ártatlanul vállat von. Felbosszant ez a viselkedés.
-Ne játszad az ártatlant! Mindent tudok! -Újra támadóállásba állsz. Ő leereszti a kezeit.
-Óó. Hát így állunk? Milyen édes vagy! Most bosszút akarsz állni, igaz? -Kajánul vigyorog rád. Ezzel még inkább felbosszant. Fogai közé veszi az egyik fegyverét és felhúzza azt*. Rád céloz. -Kezdjük a mókát! 

Menj a 47.-re
(*Igen tudom... Hellsing feeling ^^ de ezt nem hagyhadatam ki!)