(Mielött még bárki elolvasná, szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez a befejezés már a hentai műfaját súrolja... és kb a 41. és 42. résznek felel meg.)
Érzed, hogy mindketten köddéváltok. Aztán minden átmenet nélkül egy házban találod magad a férfi társaságában. A ház elég réginek tűnik. A bútorok régimódiak és fából készültek... arról nem is beszélve, hogy vastag porréteg borítja őket. A szoba közepén egy hatalmas asztal foglalja el a helyet amelyen két gyertya világít. -Kövess! -Suttogja a férfi és kimegy egy ajtón. Az ajtó mögött egy lépcső vezet a mélybe ott pedig sötétségbe burkolva két nyitott koporsó fekszik. -Ugye ezt nem gondolod komolyan?! -Mondod meghökkenve és a fejedet rázva elkezdesz hátrálni. Erre ő megfogja a kezedet és finoman a koporsód felé vezet. Szinte maguktól mozognak a lábaid. Észre se veszed és már benne is fekszel a díszkoporsóban. -Nyugodj békésen. - Mondja és lecsukja a fedelet. Meglepően jól alszol. Alkonyatkor gyertyák sercegő lángra lobbanására ébredsz. Kinyitod a koporsód fedelét és látod, gyertyák tömege kígyózik a lépcsőn, megvilágítva ezzel utadat. Egészen egy az emeleten levő szobáig vezetnek téged. Benyitsz a szobába. Nincs bent más csak egy szakadt függönyű baldahinos ágy. Odamész, végigsimítod kezeddel a bordó ágyfüggönyt. Aztán gondolsz egyet és, beleveted magad az ágyba és a plafon pókhálóin úszó vörös fényeket figyeled, melyeket a lebukott nap által megvilágított felhők okoznak. Egyszercsak kicsapódik a szoba ajtaja és Te rémülten ülsz fel az ágyon. A sötétbarna kabátos férfi áll és lélegzet visszafolytva néz rád. Megrémít ez a tekintet, megakarod magyarázni hogy hogyan kerültél ide. Dadogni kezdesz. Ő lassan odasétál hozzád, föléd hajol és mutatóujját az ajkaidra teszi. Végre elcsitulsz. Kezét vörös ajkaidról a rózsa módjára elpirult arcodat simítva a válladra teszi. Közelebb hajol hozzád és megcsókol. Közben finoman visszanyom az ágyra. A következő pillanatban arra eszmélsz, hogy ruhátlan fekszel, feletted pedig egy tökéletes, izmos testű férfi. Tested, ágyékoddal együtt valami furcsa tűzben ég. Kívánod, hogy teste a testedhez érjen. Apró, finom csókokkal borítja el először a nyakad aztán az egyre gyorsabban föl-le emelkedő mellkasod aztán az izmos hasad... és hirtelen beléd hatol. Remegő hangon felsóhajtasz és elgyengült kézzel lassan végigsimítasz izmos mellkasán. Ritmusosan hullámzó testetek szinte eggyéválik a gyertyák derengő vörös fényében. Nyelved hegyén ott a vére, ő pedig a torkod harapja át. Mint két állat, szinte elevenen felfaljátok egymást. Ám a vámpíroknál van egy szabály. Ha egy másik vámpír vérét szívod, tudd meg, az utolsó csepp halálos méreg. Ti vadul szeretkeztek, ilyen dolgokkal nem is foglalkozva harapdáljátok egymást... míg ő kiszívja az utolsó csepp véred. Most üveges szemmel nézel a semmibe. Vérrel áztatott testetek szorosan összefonódva fekszik. Miközben ő haldoklik... még szorosabban ölel magához. Ekkor egy vörös fény kiséretében megjelenik egy csontváz paripa. Rajta pedig egy apró csuklyás figura....
VÉGE |